Zsoltárok, Chapter 64

1. A karvezetőnek. Dávid zsoltára.    2. Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!    3. Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!    4. Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,    5. hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,    6. megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: »Ki látja meg?«    7. Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan,    8. de Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,    9. és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,    10. és félelem fog el minden embert; hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.    11. Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.