1. A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,
2. mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.
3. Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.
4. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«
5. Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.
6. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; örvendeztünk akkor benne.
7. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.
8. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;
9. Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.
10. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.
11. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.
12. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.
13. Égő áldozatokkal jövök házadba; megadom neked, amiket fogadtam,
14. amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.
15. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.
16. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!
17. Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.
18. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.
19. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.
20. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.
| 
