Zsoltárok, Chapter 7

1. Dávid panasza, amelyet az Úrnak énekelt Kúsinak, Jemini fiának beszéde miatt.    2. Uram, én Istenem, benned remélek! Ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg engem,    3. hogy mint az oroszlán, ellenségem szét ne tépjen, mert nincsen, aki megmentene!    4. Uram, én Istenem, ha elkövettem azt, ha gonoszság tapad kezemhez,    5. ha megfizettem annak, aki bántott, s ha kiraboltam ellenségemet és kisemmiztem,    6. üldözzön az ellenség és hadd érjen utol, életemet tiporja földre, tegye porrá dicsőségemet.    7. Kelj föl, Uram, haragodban, kelj föl ellenségeim bősz dühe ellen, kelj föl, Uram, én Istenem, tégy ítéletet törvényed szerint!    8. Gyűljön köréd a népek serege, és foglald el fölöttük magas helyed:    9. az Úr megítéli a népeket! Ítélj meg, Uram, igazságom szerint, s ártatlanságom szerint mondj ítéletet fölöttem.    10. Szűnjék meg az istentelenek gonoszsága, és erősítsd meg az igazat. Igazságos Isten, a szívek és vesék vizsgálója!    11. Segítségem az Úrtól jön, aki megmenti az igazszívűeket.    12. Isten igazságos bíró, erős ő, mindennap fellobban haragja.    13. Nemde ismét kivonta kardját, íját kifeszítette és készen tartja?    14. Elkészítette halálos fegyverét, nyilait tüzesekké tette.    15. Íme, ez igaztalanságot vajúdott: fájdalmat fogant, és gonoszságot szült.    16. Vermet nyitott és mélyre kiásta, s beleesett a maga ásta gödörbe.    17. Saját fejére hullik vissza bűne, és gonoszsága visszaszáll önnön fejére.    18. Magasztalom az Urat igazságosságáért, és zsoltárral dicsérem a fölséges Úr nevét.