1. Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2. Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3. Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4. Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5. Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6. Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7. Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8. Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9. Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10. Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11. Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12. Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13. Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14. A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15. Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16. Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17. Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18. Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19. A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20. Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21. Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22. Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23. Ne feledd el ellenségeid lármáját; szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!
| 
