1. Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2. Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3. Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4. Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5. A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6. A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7. Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8. Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9. Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10. Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11. Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12. Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13. Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14. Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15. Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16. Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17. Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18. Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19. Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.
| 
