Jelenések, Chapter 14

1. Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az õ neve és az õ Atyjának neve.    2. Egy hangot hallottam az égbõl, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké.    3. Új éneket énekeltek a trón elõtt, a négy élõlény és a vének elõtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földrõl.    4. Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; õk megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak,    5. és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplõtelenek.    6. Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,    7. hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok õt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«    8. Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!«    9. Egy harmadik angyal követte õket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére,    10. az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrõdni fog tûzben és kénben az angyalok és a Bárány elõtt.    11. Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«    12. – Ez a szentek béketûrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. –    13. Egy hangot hallottam az égbõl, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik õket!«    14. Ekkor íme, fehér felhõt láttam, és a felhõn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.    15. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhõn ülõnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!«    16. És a felhõn ülõ nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.    17. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levõ templomból, neki szintén éles sarlója volt.    18. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tûz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szõlõjének gyümölcseit, mert megértek szõlõfürtjei!«    19. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szõlõjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.    20. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présbõl a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.