Jelenések, Chapter 18

1. Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égbõl, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsõségétõl.    2. Hangos szóval így kiáltott: »Elesett, elesett a nagy Babilon, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyûlöletes állat lakóhelyévé.    3. Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedõi az õ gyönyörûségeinek bõségébõl lettek gazdagokká!«    4. Aztán egy másik hangot hallottam az égbõl, amely így szólt: »Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az õ gonoszságainak, és ne legyen részetek az õt érõ csapásokban,    5. mert bûnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.    6. Fizessetek neki vissza, mint ahogy õ is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a pohárba, amelybe õ töltött, töltsetek neki kétannyit!    7. Amennyire dicsõítette önmagát és gyönyörûségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: `Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy, gyászt nem fogok látni!'    8. Ezért egy napon jönnek rá a csapások, a halál, gyász és éhség, és tûz fogja megégetni; mert erõs az Isten, aki õt megítéli!«    9. Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörûségekben éltek, amikor látják majd füstjét, amint ég.    10. Elhúzódnak tõle, félve gyötrelmeitõl, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erõs város! Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!«    11. A föld kereskedõi sírni és gyászolni fognak fölötte, mert senki sem veszi meg többé áruikat:    12. arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézbõl, vasból és márványból való edényt sem,    13. sem a fahéjat, fûszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket.    14. A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tõled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tõled, és többé már nem találják meg!    15. Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tõle távol, gyötrelmeitõl félve, sírva és gyászolva,    16. és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakõvel és gyöngyökkel ékes volt,    17. és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!« Minden hajókormányos és mindenki, aki a vizeket járja, a hajósok, és akik a tengeren dolgoznak, megállnak távol,    18. és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: »Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?«    19. Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseibõl meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az õ kincseibõl; és egy óra alatt elpusztult!    20. Örvendezz fölötte ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!«    21. Egy erõs angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkõ, a tengerbe dobta, és ezt mondta: »Ilyen erõvel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg!    22. A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle mûvészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned;    23. és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a võlegénynek és menyasszonynak szava nem hangzik fel többé benned, mert kereskedõid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet;    24. benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön.«