Jelenések, Chapter 20

1. Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égbõl, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc.    2. Megragadta a sárkányt, az õskígyót, aki az ördög és a sátán, és megkötözte õt ezer esztendõre.    3. Levetette õt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendõ. Azután el kell oldozni, de csak rövid idõre.    4. Majd székeket láttam, és a rajta ülõket, akik ítélõ hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig.    5. A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.    6. Boldog és szent az, akinek része van az elsõ feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig. Végső győzelem a sátán felett    7. Amikor majd eltelik az ezer esztendõ, eloldozzák börtönében a sátánt.    8. Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyûjti õket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye.    9. Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tûz szállt le Istentõl az égbõl, és megemésztette õket.    10. És az ördögöt, aki elcsábította õket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrõdnek éjjel-nappal örökkön-örökké.    11. Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülõt, akinek tekintetétõl menekült a föld és az ég, és nem volt hely számukra.    12. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón elõtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelõen a könyvbe voltak írva.    13. A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.    14. A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó.    15. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.