Jelenések, Chapter 21

1. Ekkor új eget és új földet láttam, mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.    2. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentõl leszállni az égbõl, mint a férjének felékesített menyasszonyt.    3. Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felõl azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s õk az õ népe lesznek. Maga a velük levõ Isten lesz az õ Istenük.    4. Isten letöröl majd a szemükrõl minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.«    5. A trónon ülõ így szólt: »Íme, megújítok mindent!« És azt mondta nekem: »Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.«    6. Aztán azt mondta nekem: »Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából.    7. Mindez azé lesz, aki gyõzni fog. Én Istene leszek, õ pedig az én fiam lesz.    8. De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertõzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tûzzel és kénkõvel égõ tóban lesz. Ez a második halál.«    9. Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: »Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!«    10. Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennybõl szállt alá Istentõl.    11. Isten dicsõségétõl ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakõhöz, a kristálytiszta jáspishoz.    12. Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei.    13. Keletrõl három kapu, és északról három kapu, és délrõl három kapu, és nyugatról három kapu.    14. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.    15. Aki velem beszélt, arany mérõnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát.    16. A város négyszögû területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt.    17. Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint.    18. A falának anyaga jáspiskõ volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.    19. A város falának alapkövei minden drágakõvel ékesek. Az elsõ alapkõ jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,    20. az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.    21. A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngybõl áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.    22. Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány.    23. A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsõsége világítja meg azt, és lámpása a Bárány.    24. A nemzetek az õ világosságában járnak, s dicsõségüket hozzá viszik a föld királyai.    25. Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott.    26. Odaviszik a nemzetek dicsõségét és gazdagságát.    27. Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.