1. Nekünk azonban, akik erõsek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erõtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük.
2. Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését!
3. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: »Szidalmazóid szidalmai rám hullottak«.
4. Márpedig minden régi Írást a mi okulásunkra írtak meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketûrés és vigasztalás által.
5. A béketûrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek,
6. hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsõítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!
7. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsõségére!
8. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;
9. a nemzetek azonban irgalmasságáért dicsõítik Istent, amint meg van írva: »Ezért magasztallak, Uram, a nemzetek között, és zengek dalt nevednek«.
10. Azt mondja továbbá: »Nemzetek, örvendezzetek az õ népével együtt«.
11. Majd pedig: »Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat! Magasztalja õt minden nép!«
12. Izajás továbbá azt mondja: »Jesszének sarja lesz, aki felkel, hogy uralkodjék a népeken, benne reménykednek a nemzetek«.
13. A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bõségben legyen bennetek a Szentlélek erejébõl!
14. Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bõvében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást.
15. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem,
16. hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek.
17. Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten elõtt.
18. Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a nemzetek megtérítésére szóval és tettel:
19. a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtõl messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését.
20. Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek,
21. hanem amint meg van írva: »Akiknek nem hirdették, meglátják, s akik nem hallották, megértik«.
22. Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek.
23. Mivel azonban most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni,
24. amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenõben meglátlak titeket, s ti elkísértek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.
25. Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában.
26. Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyûjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára.
27. Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az õ lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni.
28. Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyûjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába.
29. Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának bõségével megyek.
30. Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem,
31. hogy megmeneküljek a hitetlenektõl, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek,
32. s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok.
33. A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.
| 
