1. Mi elõnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
2. Sok, minden tekintetben. Éspedig elõször az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
3. Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hûségét? Bizony nem!
4. Ellenkezõleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és gyõztes légy, mikor perbe szállnak veled«.
5. De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.
6. Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
7. De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bõvelkedik az õ dicsõségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bûnöst?
8. És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belõle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.
9. Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bûnnek,
10. amint írva van: »Nincs egy igaz ember sem;
11. nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;
12. mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.
13. A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják, kígyók mérge van az ajkuk alatt.
14. Átkozódással és keserûséggel van tele a szájuk.
15. Lábuk gyors a vérontásra.
16. Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
17. s a békesség útját nem ismerik,
18. Isten félelme nincs a szemük elõtt«.
19. Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá!
20. Mert nincs az az ember, aki megigazul elõtte a törvény tettei által. Hiszen a törvény csak megismerteti a bûnt.
21. Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytõl. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.
22. Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.
23. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsõségét.
24. Ingyen igazulnak meg az õ kegyelmébõl a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,
25. akit Isten rendelt vére által történõ engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltûrte az elõzõ idõ bûneit
26. Isten béketûrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani idõben, s hogy õ maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitébõl való.
27. Lehet e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.
28. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.
29. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!
30. Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitbõl, és a körülmetéletlent a hit által.
31. Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezõleg: megerõsítjük a törvényt.
| 
