Rómaiakhoz, Chapter 4

1. Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el õ?    2. Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.    3. Mert mit mond az Írás? »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki«.    4. Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelembõl számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként.    5. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bûnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul.    6. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:    7. »Boldogok, akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bûnei. be fannak födve.    8. Boldog az az ember, akinek az Úr nem számítja be bûneit«.    9. De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul«.    10. Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.    11. A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitbõl való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék,    12. és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségbõl valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait.    13. Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a törvény közvetítésével, hanem a hitbõl való megigazulás alapján.    14. Ha az örökösök azok, akik a törvénybõl valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis.    15. Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs.    16. Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvénybõl valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitébõl valók, aki mindnyájunknak atyja    17. Isten elõtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek«. Õ hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezõket, hogy létezzenek.    18. Õ reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod«.    19. És nem gyengült meg a hitben, hol­ott már majdnem százesztendõs volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére,    20. és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerõsödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek    21. abban a teljes meggyõzõdésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért.    22. És ez számíttatott be neki megigazulásul.    23. De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki,    24. hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat,    25. aki bûneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámasztatott.