1. Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bûnben, hogy a kegyelem annál bõségesebb legyen?
2. Semmi esetre sem. Mert mi, akik meghaltunk a bûnnek, hogyan éljünk továbbra is benne?
3. Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az õ halálára keresztelkedtünk meg?
4. Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsõsége feltámasztotta Krisztust a halottak közül, éppúgy mi is új életben járjunk.
5. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele.
6. Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bûn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bûnnek.
7. Mert aki meghalt, az felszabadult a bûn alól.
8. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk,
9. mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta.
10. Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bûnnek; az élete azonban élet az Istennek.
11. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.
12. Ne uralkodjék tehát a bûn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak,
13. de ne is adjátok oda tagjaitokat a bûnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek!
14. Mert a bûn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
15. Mi következik tehát ebbõl? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem!
16. Nem tudjátok, hogy ha valakinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, akkor szolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: vagy a bûné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra?
17. Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bûnnek, szívbõl engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket,
18. s így megszabadultatok a bûntõl, és az igazvolt szolgái lettetek.
19. Emberi módon fejezem ki magam testetek gyöngesége miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazságosság szolgálatára a megszentelõdés végett!
20. Mert amíg a bûn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazságossággal szemben,
21. de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük.
22. Most azonban, miután felszabadultatok a bûn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelõdésre, aminek a vége az örök élet.
23. Mert a bûn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
| 
