Rómaiakhoz, Chapter 7

1. Vagy talán nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?    2. A férjes asszonyt törvény köti életben levõ férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól.    3. Tehát házasságtörõnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt, szabad lesz a törvénytõl, és már nem válik házasságtörõvé, ha más férfié lesz.    4. Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halottak közül feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek.    5. Amíg u­gyanis a test szerint éltünk, a törvény folytán a bûnök szenvedélyei mûködtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyümölcsöt.    6. Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk a törvény alól, hogy a Lélek szerinti új élettel szolgáljunk, és nem az elavult betû szerint.    7. Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bûn? Semmi esetre sem! De a bûnt nem ismertem, csak a törvény által, mert a kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: »Ne kívánd!« .    8. De a bûn, mivel alkalmat kapott, a parancs által felkeltett bennem minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott volt a bûn.    9. Valamikor én is törvény nélkül éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bûn életre kelt,    10. én pedig meghaltam, és a parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halálthozónak bizonyult.    11. Mert a bûn, amely alkalmat nyert, a parancs által megcsalt engem, és megölt általa.    12. Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó.    13. Az lett hát a halálom, ami jó? Semmi esetre sem. Hanem a bûn, hogy bûnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bûn így még bûnösebb lett a parancs által.    14. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bûnnek.    15. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyûlölök.    16. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó.    17. Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bûn.    18. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom.    19. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat.    20. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bûn, amely bennem lakik.    21. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel;    22. mert belsõ emberi voltom szerint gyönyörûségemet találom Isten törvényében,    23. de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bûn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.    24. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétõl?    25. Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bûn törvényének.