Tóbiás, Chapter 14

1. Így fejezte be Tóbit dicsőítő énekét. Tóbit száztizenkét éves korában halt meg és tisztességgel eltemették Ninivében.    2. Hatvankét éves volt, amikor megvakult. Miután visszanyerte látását, jómódban élt, alamizsnát osztott és nem szűnt meg magasztalni Istent, és dicsőíteni Isten nagyságát.    3. Amikor közeledni érezte halálát, hívatta Tóbiás fiát és meghagyta neki: »Fiam, vedd gyermekeidet    4. és költözz velük Médiába, mert hiszek Isten szavának, amelyet Náhum által mondott Ninive ellen: minden beteljesedik Asszíria és Ninive felett, amit Izrael prófétái mondtak, akiket Isten küldött. Minden beteljesedik és semmi sem hiúsul meg a szavaikból, hanem megtörténik a maga idejében. Médiában nagyobb biztonság lesz, mint Asszíriában és Babilóniában, mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mondott, bekövetkezik és megvalósul, és nem hiúsul meg a szavaiból semmi sem. Testvéreink, akik Izrael földjén laknak, mind szétszóródnak és fogságba kerülnek a szép földről. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztaság lesz, Isten háza szomorúságra jut és felgyújtják, s elhagyatott lesz egy ideig.    5. Isten azonban újra megkönyörül rajtuk és visszavezeti őket Izrael föld­jére. Újra fölépítik majd az ő házát, de nem úgy, mint előbb volt, amíg be nem telik büntetésének ideje. Ezután mindnyájan visszatérnek fogságukból és teljes pompájában fölépítik Jeruzsálemet és az Isten háza felépül benne, amint Izrael prófétái szóltak róla.    6. Minden nemzet az egész földön megtér és Istent féli. Elhagyják minden bálványukat, amelyek félrevezették őket.    7. Igazságban áldják az örök Istent. Izrael minden fia, aki megszabadul azokban a napokban, igazságban emlékezik Istenre, egybegyűlnek és Jeruzsálembe jönnek és biztonságban laknak mindörökké Ábrahám földjén, amely az övék lesz. Örvendeznek majd, akik szeretik Istent igazságban. Akik pedig gonoszságot és bűnt követnek el, eltűnnek a földről.    8. Most pedig fiam, meghagyom nektek: szolgáljátok az Urat igazságban és azt tegyétek színe előtt, ami neki tetszik. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy az igazságot szolgálják, adjanak alamizsnát és emlékezzenek meg Istenről és áldják nevét minden időben igazságban, minden erejükből.    9. Te pedig fiam, hagyd el Ninivét és ne maradj itt,    10. hanem azon a napon, amikor eltemetted anyádat mellém, ne maradj az ő határaikban. Látom ugyanis, hogy sok a gonoszság benne, sok hűtlenséget követnek el és nem szégyenkeznek. Látod fiam, mit tett Nádáb Ahikárral, aki fölnevelte őt. Nemde élve akarta a föld alá juttatni? Isten az ő színe elé hozta gonoszságát és Ahikárt a világosságra hozta, Nádáb pedig az örök sötétségre került, mert meg akarta ölni Ahikárt. Mivel alamizsnát adott, kikerülte a halálos csapdát, amelyet Nádáb állított neki, Nádáb pedig beleesett a halálos csapdába és elpusztult.    11. Látjátok gyermekeim, mit tesz az alamizsna és mit tesz a gonoszság, ez utóbbi elpusztít. De lassan elhagy az élet.« Ágyára fektették, meghalt és tisztességgel eltemették.    12. Amikor anyja meghalt, Tóbiás eltemette apja mellé. Azután Médiába költözött feleségével és Ekbatanában lakott apósával Ráguellel.    13. Gondjukat viselte öregségükben és tisztességgel eltemette őket a médiai Ekbatanában. Övé lett Ráguel öröksége ugyanúgy, mint Tóbité, az apjáé.    14. Száztizenhét éves korában halt meg tisztességben.    15. Még halála előtt értesült Ninive pusztulásáról és látta, hogyan viszi őket fogságba Artaxerxész Média királya. Áldotta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Halála előtt örvendezett Ninive sorsa miatt és áldotta az Urat, az Istent, örökkön örökké.