1. Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve;
2. ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.
3. Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.
4. Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat.
5. Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben.
6. Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült,
7. gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.
8. Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.
9. Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.
10. Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta.
11. Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta,
12. megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.
13. Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe,
14. és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.
15. Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot, az elnyomó nemzet hatalmából,
16. ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellen félelmes királyoknak.
17. Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.
18. Átvitte őket a Vörös tengeren, átvezette őket a nagy vízen,
19. ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat,
20. és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet,
21. a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.
| 
