22. Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál! Nagy és jelentős bölcsességet mutatott be nekünk a Törvény, a Próféták és a többi utánuk következő író, akik miatt meg kell dicsérni Izraelt tudományáért és bölcsességéért. Mivel pedig úgy illik, hogy ne csak a héber nyelven beszélők okuljanak, hanem lehetőleg a kívülállók is gyarapodjanak élőszó és írás útján a tudásban, azért nagyatyám, Jézus, aki a Törvény és a Próféták és a többi atyánktól ránk hagyott könyvek beható tanulmányozására adta magát, indítást érzett magában, hogy ő is írjon valamit, ami a tudományhoz és a bölcsességhez tartozik, hogy a tanulni vágyók ezekkel is megismerkedjenek és mindinkább törekedjenek megerősödni a Törvény szerinti életben. Kérlek tehát titeket, hogy jóakarattal jöjjetek és megfeszített figyelemmel olvassátok ezeket. Legyetek azonban elnézéssel, ha a Bölcsesség képmásának követésében a szavakat nem választottuk meg helyesen, hiszen a héber kifejezések veszítenek erejükből, amikor azokat más nyelvre fordítják. Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket.
