1. És történt, hogy Dáriusz király negyedik esztendejében, a kilencedik, azaz Kiszlev hónap negyedikén az Úr szózatot intézett Zakariáshoz.
2. Bételből elküldték ugyanis Száraszárt és Rogommeleket és társait az Úr házához, hogy esedezzenek az Úr színe előtt,
3. és kérdezzék meg a Seregek Ura házának papjait meg a prófétákat: »Kell-e az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, mint már számos esztendeje tettem?«
4. Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
5. »Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, és mondd nekik: Amikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban ez alatt a hetven esztendő alatt, vajon nekem böjtöltetek-e?
6. És amikor ettetek és ittatok, vajon nem saját magatoknak ettetek-e és saját magatoknak ittatok-e?
7. Vajon nem ezek-e azok a szavak, amelyeket az Úr a régi próféták által akkor mondott, amikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte fekvő városokkal együtt, és a Délvidék és az Alföld is lakott volt?«
8. És az Úr a következő szózatot intézte Zakariáshoz:
9. »Így szól a Seregek Ura: `Igazságosan ítélkezzetek, és mindenki tegyen irgalmasságot és kegyességet testvérével;
10. özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen.'
11. Ám ők nem akartak rá hallgatni és vonakodtak ezt elvállalni, és befogták fülüket, hogy ne halljanak.
12. És olyanná tették szívüket, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és a szavakat, amelyeket a Seregek Ura küldött a Lelke által, a régi próféták által. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja,
13. és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak – mondja a Seregek Ura. –
14. És szétszórtam őket minden országba, melyeket nem ismertek; és földjük elhagyatottá lett, és nem volt jövő-menő, és a pompás földet sivataggá tették.«
| 
