1 Krónika, Chapter 13

1. Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden elôljárókkal.    2. És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az ùrtól, a mi Istenünktôl van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ô városaik és vidékeik szerint, hogy ôk is gyûljenek hozzánk.    3. Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törôdtünk vele.    4. És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép elôtt.    5. Összegyûjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétôl fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.    6. Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az ùr Istennek ládáját, mely az ô nevérôl neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.    7. És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.    8. Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten elôtt teljes erôvel, énekekkel, cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.    9. Mikor pedig jutottak a Kidon szérûjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.    10. És az ùrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és ôt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten elôtt.    11. Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az ùr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.    12. És félni kezde Dávid azon a napon Istentôl, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!    13. És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.    14. És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az ùr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.