1 Krónika, Chapter 19

1. Történt ezután, hogy meghalt Náhás az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ô fia helyette.    2. És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ô atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ô hozzá, a kik vigasztalnák ôt az ô atyjának halála miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy ôt vigasztalnák.    3. Akkor mondának az Ammon fiainak fôemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletbôl küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az ô szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?    4. Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit, és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az ô derekukig, és úgy bocsátá el ôket.    5. Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jôjjetek hozzám.    6. Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.    7. Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az ô népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba elôtt. Az Ammon fiai is összegyûlének az ô városaikból és jövének az ütközetre.    8. A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.    9. És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja elôtt; a mely királyok pedig segítségre jöttek vala, külön valának a mezôn.    10. Látván pedig Joáb, hogy mind elôl, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közûl egynéhányat, és a Siriabeliek ellen rendelé.    11. A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és ezek az Ammon fiaival állának szembe.    12. És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erôt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erôt, én is megsegéllek.    13. Légy erôs, sôt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az ùr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik.    14. Harczra indula azért Joáb és az ô hada a Siriabeliek ellen, a kik ô elôtte megfutamodának.    15. Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: ôk is megfutamodának Abisai elôl az ô testvére elôl, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.    16. Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel elôtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elôljárójuk.    17. Mikor pedig hírûl adák Dávidnak, összegyûjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, ôk is megütközének ô vele.    18. De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elôl, és levága Dávid a Siriabeliek közûl hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.    19. Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel elôtt legyôzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.