1. Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2. Monda azért Dávid Joábnak és a nép elôljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
3. Akkor monda Joáb: Az ùr száz ennyivel szaporítsa meg az ô népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4. De a király szava erôsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
5. És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közûl pedig négyszázhetvenezer fegyverfo gható férfi.
6. A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
7. Sôt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
8. Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém; most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenûl cselekedtem!
9. Akkor szóla az ùr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
10. Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az ùr: Három dolgot teszek elôdbe, válaszsz magadnak azok közûl egyet, hogy azt cselekedjem veled.
11. Elméne azért Gád próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az ùr: válaszsz magadnak!
12. Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az ùr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az ùr angyala pusztítson Izráel minden határiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.
13. És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az ùr kezébe (mert igen nagy az ô irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
14. Bocsáta azért az ùr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közûl het venezeren.
15. Bocsáta annakfelette angyalt az ùr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az ùr és könyörüle az ô veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az ùrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.
16. Akkor Dávid felemelé az ô szemeit, és látá az ùr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ô orczájokra.
17. És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszúl cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
18. Akkor szóla az ùr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az ùrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.
19. Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az ùr nevében szólott vala.
20. Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ô és az ô négy fia, a kik vele valának, elrejtôzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
21. És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrôl, meghajtá magát Dávid elôtt, arczczal a földre.
22. És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy építsek oltárt rajta az ùrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.
23. Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sôt az ökröket is oda adom égôáldozatúl, és fa helyett a cséplôszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatúl; mindezeket ajándékúl adom.
24. És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tôled; mert a mi a tied, nem veszem el tôled az ùrnak és nem akarok égôáldozattal áldozni néki a máséból.
25. Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.
26. És építe ott oltárt Dávid az ùrnak, és áldozék égô- és hálaáldozatokkal és segítségûl hívá az Urat, a ki meghallgatá ôt, mennybôl tüzet bocsátván az égôáldozat oltárára.
27. És parancsola az ùr az angyalnak; és betevé az ô kardját hüvelyébe.
28. Abban az idôben mikor látta Dávid, hogy az ùr ôt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.
29. (Az ùr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égôáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.
30. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az ùr angyalának kardjától.),
| 
