1 Korintusi, Chapter 4

1. ùgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.    2. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.    3. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tôletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sôt magam sem ítélem meg magamat.    4. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az ùr az.    5. Azért idô elôtt semmit se ítéljetek, míg el nem jô az ùr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentôl lészen a dícsérete.    6. Ezeket pedig, Atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek; hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.    7. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?    8. Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkûl uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.    9. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókúl állított, mintegy halálra szántakúl: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.    10. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erôtlenek, ti pedig erôsek; ti dicsôségesek, mi pedig gyalázatosak.    11. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,    12. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;    13. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.    14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.    15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tôlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.    16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követôim.    17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az ùrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben, tanítok.    18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.    19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az ùr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.    20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erôben.    21. Mit akartok? Vesszôvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?