1 Királyok, Chapter 13

1. És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az ùrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.    2. És kiálta az oltár ellen az ùr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az ùr: ìmé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad.    3. És ugyanazon napon csudát tôn, mondván: E lészen jegye, hogy az ùr mondotta légyen ezt: ìmé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.    4. És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ô kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg ôt. És megszárada az ô keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.    5. És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az ùrnak beszéde által.    6. És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az ùrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az ùrnak, visszahajla a király keze, és olyan lôn, mint azelôtt.    7. És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.    8. És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;    9. Mert azt parancsolta az ùr nékem az ô beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.    10. És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.    11. És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ô fia, elbeszélé az ô atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ô atyjoknak.    12. Akkor monda nékik az ô atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ô fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.    13. És monda az ô fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,    14. És elméne az Isten embere után, és megtalálá ôt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.    15. Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.    16. De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;    17. Mert meg van nékem az ùrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.    18. És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az ùrnak beszédével, mondván: Hozd vissza ôt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.    19. Megtére azért vele, és kenyeret evék az ô házában, és vizet ivék.    20. Mikor pedig az asztalnál ülének: lôn az ùr beszéde a prófétához, a ki ôt visszahozta vala,    21. És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az ùr: Mivelhogy engedetlen voltál az ùr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az ùr a te Istened parancsolt volt;    22. Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felôl azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.    23. És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.    24. És mikor elment, egy oroszlán találá ôt az úton, a mely megölé ôt; és az ô teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.    25. És ímé az arra menô emberek láták az úton heverô testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.    26. A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala ôt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az ùr szájának; ezért adta az ùr ôt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg ôt, az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.    27. És szóla az ô fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.    28. És ô elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.    29. És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse ôt.    30. És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták ôt: Ah szerelmes atyámfia!    31. És miután eltemette ôt, szóla az ô fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ô tetemei mellé;    32. Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az ùrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.    33. De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ô gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.    34. És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színérôl való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.