1 Királyok, Chapter 21

1. És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szôlôje volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.    2. És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szôlôdet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szôlôt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzûl adom meg az árát.    3. És felele Nábót Akhábnak: Isten ôrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.    4. Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ô ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.    5. Hozzá menvén az ô felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?    6. És ô monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szôlôdet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szôlôt adok néked érette, ô pedig azt mondta: Nem adom néked az én szôlômet.    7. Akkor monda néki Jézabel, az ô felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szôlôjét.    8. És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ô gyûrûjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a fôembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak,    9. És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bôjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére,    10. És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ô ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg ôt, hogy meghaljon.    11. És ekképen cselekedének a vének és a fôemberek, a kik az ô városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;    12. Bôjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.    13. Elôjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép elôtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért ôt a városból, és megkövezék, és meghala.    14. Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.    15. Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szôlôjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.    16. És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szôlôjébe, és azt elfoglalja.    17. Akkor szóla az ùr Thesbites Illésnek, mondván:    18. Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik ímé ott van a Nábót szôlôjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;    19. És szólj néki, ezt mondván: ìgy szól az ùr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az ùr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!    20. És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál ellenségem? És ô monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestôl arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az ùr szemei elôtt.    21. ìmé, azt mondja az ùr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;    22. És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bûnbe ejtetted az Izráelt.    23. És Jézabel felôl is szóla az ùr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kôfala elôtt;    24. Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezôben hal meg, az égi madarak eszik meg.    25. Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az ùr szemei elôtt, a melyre az ô felesége, Jézabel ösztökélé ôt.    26. Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az ùr kiûzött volt az Izráel fiai elôtt.    27. Lôn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ô ruháit, és zsákba öltözék és bôjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.    28. És szóla az ùr Thesbites Illésnek, mondván:    29. Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát elôttem? Mivelhogy pedig megalázta magát elôttem, nem hozom reá a veszedelmet az ô életében, hanem csak az ô fiai idejében hozom el a veszedelmet az ô házára.