1 Sámuel, Chapter 23

1. Értesíték pedig Dávidot, mondván: ìmé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérûket.    2. Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az ùr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.    3. A Dávid emberei azonban mondának néki: ìmé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.    4. Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az ùr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.    5. Elméne azért Dávid és az ô emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré ôket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.    6. Lôn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.    7. Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta ôt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.    8. És összegyûjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ô embereit.    9. Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ô ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elô az efódot.    10. És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jôni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam,    11. Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? òh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az ùr: Lejön.    12. És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az ùr: Kezébe adnak.    13. Felkele azért Dávid és az ô emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midôn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.    14. És Dávid a pusztában tartózkodék az erôs helyeken, és a Zif pusztájában levô hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá ôt kezébe.    15. Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdôben vala:    16. Felkele Jonathán a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdôbe, és megerôsíté az ô kezét az Istenben.    17. És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.    18. És szövetséget kötének ketten az ùr elôtt. És Dávid az erdôben marada, Jonathán pedig haza ment.    19. És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappangé Dávid az erôs helyeken az erdôben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!    20. Most azért minthogy lelkednek fôkivánsága az, hogy lejôjj, óh király, jôjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk ôt.    21. És monda Saul: Legyetek megáldva az ùrtól, hogy szánakoztok rajtam!    22. Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ô tartózkodási helyét, és hogy ki látta ôt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ô.    23. Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ô lappang, és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom ôt Júdának minden ezrei között.    24. Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul elôtt. Dávid pedig és az ô emberei Máon pusztájában valának a mezôségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.    25. És elméne Saul az ô embereivel együtt, hogy megkeresse ôt. Dávidnak azonban megizenték, és ô leszállott a kôszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.    26. És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ô emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elôl, és Saul és az ô emberei már körûl is kerítették Dávidot és az ô embereit, hogy megfogják.:    27. Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jôjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.    28. Akkor megtére Saul Dávid üldözésébôl, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kôsziklájának.    29. (24:1) És Dávid elméne onnan, és Engedi erôsségei közt tartózkodék.