1 Sámuel, Chapter 6

1. És az ùrnak ládája hét hónapig volt a Filiszteusok földén.    2. Akkor szólíták a Filiszteusok a papokat és jövendômondókat, mondván: Mit tegyünk az ùrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük haza?    3. Azok pedig felelének: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az ô keze rólatok.    4. És mondának: Micsoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell néki? Azok pedig felelének: A Filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma arany és öt arany egér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is.    5. Csináljátok meg azért fekélyeiteknek képmását és egereiteknek képmását, melyek pusztítják a földet, és így adjatok Izráel Istenének dicsôséget, talán megkönnyebbedik az ô keze rajtatok, és a ti isteneteken és földeteken.    6. Miért keményítenétek meg szíveiteket, mint megkeményítették szívöket Égyiptom és a Faraó? Avagy nem úgy volt-é, hogy a mint hatalmát megmutatta rajtok, elbocsátá ôket, hogy elmenjenek.    7. Most azért vegyetek és készítsetek egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tôlök haza,    8. És vegyétek az ùrnak ládáját, és tegyétek a szekérre; az aranyszerszámokat pedig, melyeket vétekért való áldozatul hoztok néki, tegyétek egy táskába az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen el.    9. És nézzetek utána, hogy ha az ô határának útján Béth-Semes felé tart, akkor ô szerezte nékünk ezt a nagy bajt; ha pedig nem, akkor megtudjuk, hogy nem az ô keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, a mi velünk történt.    10. ùgy cselekedének azért az emberek; és vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig berekeszték otthon.    11. És feltették az ùrnak ládáját a szekérre és a táskát az arany egerekkel és fekélyeiknek képmásával.    12. A tehenek pedig egyenesen a Béth-Semes felé vivô úton menének; egy úton mentek, folytonosan bôgve, és sem jobbra, sem balra nem térének le. És a Filiszteusok fejedelmei utánok menének Béth-Semes határáig.    13. A Béth-Semesbeliek pedig búzaaratással foglalkozának a völgyben, és felemelvén szemeiket, meglátták a ládát; és örvendezének, hogy látták.    14. A szekér pedig eljutott a Béth-Semesbôl való Józsua mezejére, és ott megállott. Vala pedig ott egy nagy kô, és felvagdalták a szekér fáit és a teheneket megáldozták az ùrnak egészen égôáldozatul.    15. Akkor a Léviták levették az ùrnak ládáját és a táskát, mely mellette volt, melyben az aranyszerszámok valának, és a nagy kôre helyezték. A Béth-Semesbeli emberek pedig azon a napon egészen égôáldozatot és véres áldozatot áldoztak az ùrnak.    16. És mikor a Filiszteusok öt fejedelme ezt látta, visszatére azon napon Ekronba.    17. Az arany fekélyek pedig, melyeket a Filiszteusok vétekért való áldozatul hoztak az ùrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelonért, egyet Gáthért, egyet Ekronért.    18. Az arany egerek pedig a Filiszteusok minden városainak száma szerint valának, melyek az öt fejedelme alá tartoztak, a kerített városoktól a kerítetlen helységekig. És bizonyság az a nagy kô, a melyre az ùrnak ládája helyezteték, mind a mai napig, a Béth-Semesbôl való Józsua mezején.    19. És megvere az ùr a Béth-Semesbeliek közûl némelyeket, mivel az ùrnak ládájába tekintének. Megvere pedig a nép közûl ötven ezer és hetven embert. És a nép szomorkodott, hogy az ùr ily nagy csapással sújtotta vala a népet.    20. Mondának azért a Béth-Semesbeliek: Kicsoda állhat meg az ùr elôtt, e szent Isten elôtt? És kihez megy el mi tôlünk?    21. Követeket küldének akkor Kirjáth-Jeárim lakosaihoz, mondván: A Filiszteusok visszahozták az ùrnak ládáját, jôjjetek el, és vigyétek el azt magatokhoz.