2 Krónika, Chapter 10

1. Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy ôt királylyá választanák.    2. Lôn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elôl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.    3. És hozzáküldvén, elhivaták ôt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:    4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ô nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.    5. És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jôjjetek hozzám. Elméne azért a nép.    6. És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, a kik Salamon elôtt az ô atyja elôtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?    7. És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok: akkor te szolgáid lesznek mindenkor.    8. De ô megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ô vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.    9. És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.    10. Akkor felelének az ifjak, a kik ô vele együtt nevekedtek vala, mondván: ìgy szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkissebb ujjam erôsebb atyám derekánál;    11. Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.    12. És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jôjjetek hozzám harmadnapon.    13. És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.    14. És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.    15. És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az ùr fordította ekként, hogy megerôsítené az ùr az ô beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.    16. Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg ôket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Åm viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;    17. ùgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.    18. És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedôt, megkövezék ôt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.    19. ìgy szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.