2 Krónika, Chapter 16

1. Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.    2. De Asa az ùrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:    3. Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelôtt. ìmé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával az Izráel királyával, hogy távozzék el tôlem.    4. És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ô seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.    5. A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.    6. Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.    7. Az idôben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az ùrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbôl.    8. Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az ùrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;    9. Mert az ùr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ô hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.    10. Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté ôt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közûl is sokat megnyomoríta.    11. De ímé Asának mind elsô, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.    12. És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ô betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.    13. És elaluvék Asa az ô atyáival, és meghala az ô királyságának negyvenegyedik esztendejében.    14. És eltemeték ôt az ô sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék ôt az ágyba, a melyet megtöltének drága fûszerekkel, s kenyôcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.