2 Krónika, Chapter 2

1. Elvégezé Salamon magában, hogy az ùr nevének házat építene, és magának királyi palotát.    2. És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolczvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelôt azokhoz.    3. És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal Dáviddal cselekedtél, a kinek küldöttél czédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék:    4. ùgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölô szerekkel jó illatott gerjeszszek, hogy folytonosan szent kenyerek álljanak elôtte, s minden reggel és este égôáldozatot áldozzak szombatnapokon, az új holdnak napjain, és az ùrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izraelitáknak.    5. A ház pedig, a melyet építeni szándékozom, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél.    6. De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei ôt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ô elôtte.    7. Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstbôl, rézbôl, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid szerzett.    8. Annakfelette küldj czédrusfákat, fenyôfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal lesznek,    9. Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, a melyet építek, nagy és csudálatos lészen.    10. És ímé a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat.    11. Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az ùr szerette az ô népét, azért adott téged nékik királyul.    12. Ismét monda Hírám: Åldott az ùr az Izráel Istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, a ki mind az ùrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.    13. ìmé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, a ki az én atyámé, Húrámé volt;    14. A Dán nemzetségének leányai közûl való asszony fiát (és az ô atyja Tírus városából való), a ki tud készíteni aranyból, ezüstbôl, rézbôl, vasból, kövekbôl, fákból, bíborból, kék bíborból, lenbôl és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekmûvet elkészíteni, a melyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben.    15. Azért most, a mely búzát, árpát, olajat és bort igért az én uram, küldje el az ô szolgáinak;    16. Mi pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyire néked szükséged lesz, és elviszszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.    17. Megszámláltata azért Salamon minden idegen férfit az Izráel földén, az ô atyjának, Dávidnak megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan.    18. És választa azok közûl hetvenezer teherhordót, favágásra pedig a hegyen nyolczvanezeret; pallérokul, a kik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezerhatszázat.