2 Krónika, Chapter 25

1. Huszonöt esztendôs korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálembôl való.    2. És kedves dolgot cselekedék az ùr elôtt; de nem tiszta szívbôl.    3. Lôn pedig azután, hogy országában megerôsödék, megölé az ô szolgáit, a kik a királyt az ô atyját megölték vala.    4. De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az ùr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ô saját bûnéért ölettessék meg.    5. Összegyûjté annakfelette Amásia a Júda népét, és választa közûlök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá ôket a húsz esztendôsöktôl fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közûl válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.    6. Annakfelette az Izráeliták közûl százezer erôs vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.    7. Eljöve pedig az Isten embere ô hozzá, mondván: òh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az ùr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.    8. Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség elôtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.    9. Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az ùr néked annál sokkal többet adhat.    10. Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala ô hozzá, hogy mennének helyökre: mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.    11. Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közûl tízezeret.    12. És Júda fiai tízezeret éle fogtak el, a kiket egy magas kôszikla tetejére vivének, és letaszították ôket a magas kôszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.    13. Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ô vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közûl, nagy zsákmányt vivének el.    14. Lôn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megverésébôl, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik elôtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.    15. Ezért megharaguvék az ùr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az ô népöket a te kezedbôl?    16. Lôn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a király: Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszúl jársz. Megszünék azért a próféta, miutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt mûveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.    17. Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követeket külde Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza szálljunk szembe egymással!    18. Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségûl; ekközben azonban arra menvén egy fenevad, mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.    19. Te magadban így gondolkodál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen általam.    20. De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adja ôket, mivel az Edomiták isteneit keresték.    21. Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ô és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.    22. És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.    23. Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé ôt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kôfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.    24. És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.    25. Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.    26. Amásiának pedig többi dolgai, az elsôk és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében?    27. Azon idôtôl fogva pedig, hogy Amásia az ùrtól elszakada, összeesküvést szôttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott ôt.    28. És elhozák onnét lovakon, és eltemeték ôt az ô atyáival, Júdának városában.