1. Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerôsített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
2. Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:
3. Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivûl való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lônek néki;
4. Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendô vizet, ha eljônek?
5. És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivûl másik kôfalat is emelt, s Millót a Dávid városában, megerôsíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.
6. És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyûjtvén ôket a város kapujának utczájára, szóla az ô szívök szerint ekképen:
7. Erôsek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ô vele.
8. º vele testi erô van, velünk pedig az ùr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
9. Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ô pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
10. Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
11. Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az ùr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezébôl!
12. Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ô magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár elôtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?!
13. Avagy nem tudjátok-é, mit mûveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezembôl az ô földöket?
14. És kicsoda e nemzetségek istenei közûl az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezembôl az ô népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezembôl titeket megszabadíthatna?
15. Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ô népét kezembôl és az én atyáim kezébôl: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezembôl!
16. Sôt ezenkívûl az ô szolgái még sokat szólának az ùr Isten ellen, és az ô szolgája Ezékiás ellen.
17. Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ô népöket az én kezembôl: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ô népét kezembôl.
18. És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ell en, mely a kerítésen vala, hogy ôket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.
19. És úgy szólának a Jeruzsálem Istenérôl, mint a föld népeinek istenei felôl, melyek emberi kézzel csináltattak.
20. Akkor Ezékiás király könyörge, és ô vele Ésaiás próféta az Åmós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre.
21. És elbocsátá az ùr az ô angyalát, a ki megöle minden erôs vitézt, elôljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ô földébe. Bemenvén pedig az ô istenének házába, ott az ô saját fiai fegyverrel ölék meg ôt.
22. Megszabadítá azért az ùr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtôl az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé ôket mindenfelôl.
23. És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az ùrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ô felmagasztaltatott minden pogányok szemei elôtt azután.
24. Az idôben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az ùrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.
25. De nem cselekedék Ezékiás az ô hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lôn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
26. Azonban megalázta magát Ezékiás az ô felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az ùrnak haragja Ezékiás életében.
27. És igen nagy gazdagsága és dicsôsége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat és ezüst, arany, drágakövek és drága fûszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;
28. És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.
29. Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.
30. És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felsô forrását, és Dávid városának napnyugat felôl való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
31. De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ô hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lôn; elhagyá ôt az Isten, hogy megkisértené ôt és meglátná, mi volna az ô szívében.
32. Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Åmós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében.
33. Meghala pedig Ezékiás az ô atyáival, és eltemeték ôt a Dávid fiainak sírjaihoz vivô feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ô halálának idején. És uralkodék Manasse, az ô fia helyette.
| 
