2 Korintusi, Chapter 12

1. A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az ùrnak kijelentéseire.    2. Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelôtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívûl-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.    3. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kivûl-é, nem tudom: az Isten tudja),    4. Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.    5. Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.    6. Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtôztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tôlem.    7. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.    8. Ezért háromszor könyörögtem az ùrnak, hogy távozzék el ez tôlem;    9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erôm erôtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erôtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.    10. Annakokáért gyönyörködöm az erôtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erôtelen vagyok, akkor vagyok erôs.    11. Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fô-fô apostoloknál, noha semmi vagyok.    12. Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erôkben is.    13. Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!    14. ìmé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülôknek, hanem a szülôk a gyermekeknek.    15. Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem.    16. De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.    17. Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közûl valamelyik által kifosztottalak-é titeket?    18. Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?    19. Azt hiszitek megint, hogy elôttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elôtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.    20. Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, viszszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;    21. Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közûl, a kik ezelôtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.