2 Királyok, Chapter 13

1. Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.    2. És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.    3. És felgerjedt az ùr haragja Izráel ellen, és adá ôket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, az ô életének minden idejében.    4. De könyörgött Joákház az ùrnak, és meghallgatá ôt az ùr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja ôket Siria királya.    5. És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette ôket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ô sátoraikban, mint azelôtt.    6. De még sem távoztak el a Jeroboám házának bûneitôl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sôt az Asera is helyén maradt Samariában;    7. Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplô pora.    8. Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ô ereje vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?    9. És elaluvék Joákház az ô atyáival, és eltemették ôt Samariában; és az ô fia, Joás, uralkodék ô helyette.    10. Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.    11. És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétôl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban járt.    12. Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az ô erôssége, a melylyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?    13. És elaluvék Joás az ô atyáival, és Jeroboám ült az ô királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.    14. És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!    15. És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ô kézívet és nyilakat vett kezébe.    16. Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ô megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;    17. És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felôl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lôjj! És lôtt. Akkor monda: Az ùrnak gyôzedelmes nyila ez, gyôzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.    18. Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. º pedig monda az Izráel királyának: Lôjj a földbe, és bele lôtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.    19. Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lônöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.    20. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következô esztendôben.    21. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.    22. Hazáel pedig, a Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.    23. De megkegyelmezett az ùr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ô szövetségéért, a melyet kötött volt Åbrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta ôket elveszíteni, sem el nem vetette ôket az ô orczája elôl mind ez ideig.    24. És meghalt Hazáel, Siria királya, és az ô fia, Benhadád lett helyette a király.    25. És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébôl a városokat, a melyeket erôvel elvett volt Joákháznak, az ô atyjának kezébôl. Háromszor veré meg ôt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.