2 Királyok, Chapter 2

1. És lôn mikor az ùr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.    2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az ùr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az ùr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:    3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az ùr elragadja a te uradat tôled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.    4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az ùr engem Jérikhóba küldött. º azonban monda: Él az ùr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:    5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az ùr a te uradat elragadja tôled? És ô monda: Én is tudom, hallgassatok.    6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az ùr engem a Jordán mellé küldött. De ô felele Él az ùr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.    7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közûl utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ôk ketten a Jordán mellett megállottak.    8. És fogá Illés az ô palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.    9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tôlem, mit cselekedjem veled, mielôtt tôled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettôs mértéke én rajtam.    10. És ô monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tôled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.    11. És lôn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá ôket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.    12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá ôt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,    13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.    14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az ùr, az Illés Istene? És mikor ô is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.    15. És mikor látták ôt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ô elôtte a földig;    16. És mondának néki: ìmé a te szolgáid között van ötven ember, erôs férfiak, küldd el ôket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az ùrnak lelke ragadta el ôt, és letette ôt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ô monda: Ne küldjetek.    17. De azok kényszerítették ôt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találták meg ôt.    18. És mikor visszajöttek ô hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?    19. És mondának a város férfiai Elizeusnak: ìmé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.    20. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.    21. º pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az ùr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.    22. És egészségesekké lônek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.    23. Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik ôt csúfolják vala, ezt mondván: Jôjj fel, kopasz, jôjj fel, kopasz!    24. És hátratekintvén és meglátván ôket, megátkozá ôket az ùr nevében, és az erdôbôl két nôstény medve jövén ki, szétszaggata közûlök negyvenkét gyermeket.    25. Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.