2 Sámuel, Chapter 24

1. Ismét felgerjede az ùrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ô ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.    2. Monda azért Dávid Joábnak, az ô serege fôvezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.    3. És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az ùr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a menynyi most van, és lássák az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?    4. Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi fôemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elôl, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.    5. És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felôl, Gád völgyében, és Jáser mellett.    6. Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.    7. Ezután menének a Tírus erôs városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felôl való részére, Beersebába.    8. És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.    9. És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erôs fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.    10. Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ô szíve, és monda Dávid az ùrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!    11. És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az ùr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:    12. Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az ùr: Három dolgot adok elôdbe, válaszd egyiket magadnak ezek közûl, hogy a szerint cselekedjem veled.    13. Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid elôtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.    14. És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az ùr kezébe, mert nagy az ô irgalmassága, és ne essem ember kezébe.    15. Bocsáta annakokáért az ùr döghalált Izráelre, reggeltôl fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közûl Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.    16. És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az ùr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az ùrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérûje mellett.    17. És szóla Dávid az ùrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: ìmé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.    18. Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az ùrnak a Jebuzeus Araunának szérûjén.    19. És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az ùr megparancsolta vala.    20. És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ô szolgáival ô hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király elôtt, arczczal a föld felé.    21. És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ô szolgájához jô? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tôled e szérût, és oltárt építsek ezen az ùrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.    22. Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király és áldozza fel, a mi néki tetszik. ìmhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;    23. Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.    24. Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tôled, mert nem akarok az ùrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson.    25. És oltárt építe ott Dávid az ùrnak, és áldozék egészen égô és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az ùr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.