2 Timóteushoz, Chapter 1

1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint,    2. Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentôl és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.    3. Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok ôseimtôl fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal,    4. Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;    5. Eszembe jutván a benned levô, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott elôször a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban gyôzôdve, hogy benned is.    6. Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által.    7. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erônek és szeretetnek és józanságnak lelkét.    8. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ô foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint,    9. A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ô saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök idôknek elôtte,    10. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,    11. A melyre nézve tétettem én hirdetôvé és apostollá és pogányok tanítójává.    12. A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ô az én nála letett kincsemet meg tudja ôrizni ama napra.    13. Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tôlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.    14. A rád bízott drága kincset ôrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.    15. Azt tudod, hogy elfordultak tôlem az Åzsiabeliek mind, kik közûl való Figellus és Hermogénes.    16. Az ùr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;    17. Sôt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.    18. Az ùr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az ùrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.