1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lôn nagy hirtelenséggel az égbôl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ûlnek vala.
3. És megjelentek elôttük kettôs tüzes nyelvek és ûle mindenikre azok közûl.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélô férfiak, minden nép közûl, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lôn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá ôket szólni.
7. Ålmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát ôket, kiki közûlünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Åzsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Ålmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14. Péter azonban elôállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembôl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembôl, és prófétálnak.
19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gôzölgését.
20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelôtte eljô az ùrnak ama nagy és fényes napja.
21. És lészen, hogy mindaz, a ki az ùrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentôl bizonyságot nyert elôttetek erôk, csudatételek és jelek által, melyeket ô általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok,
23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébôl adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25. Mert Dávid ezt mondja ô róla: Magam elôtt láttam az Urat mindenkor, mert ô nékem jobb kezem felôl van, hogy meg ne tántorodjam.
26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elôtt.
29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilvánszólanom ti elôttetek Dávid pátriárkáról, hogy ô megholt és eltemettetett, és az ô sírja mind e mai napig minálunk van.
30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ô ágyékának gyümölcsébôl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ô királyi székibe,
31. Elôre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ô lelke nem hagyatott a sírban, sem az ô teste rothadást nem látott.
32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ô maga mondja: Monda az ùr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felôl,
35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyúl.
36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy ùrrá és Krisztussá tette ôt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az ùr, a mi Istenünk.
40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala ôket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtôl!
41. A kik azért örömest vevék az ô beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel,
47. Dícsérve az Istent, és az egész nép elôtt kedvességet találva. Az ùr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülôkkel.
| 
