1. Monda pedig a fôpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
2. º pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsôségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Åbrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelôtte Háránban lakott,
3. És monda néki: Eredj ki a te földedbôl és a te nemzetséged közûl, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
4. Akkor kimenvén a Káldeusok földébôl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ô atyja, kihozta ôt e földre, a melyen ti most laktok:
5. És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ô magvának ô utána, holott nem vala néki gyermeke.
6. Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ô magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
7. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijônek, és szolgálnak nékem e helyen.
8. És adta néki a körûlmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körûlmetélé ôt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.
9. A pátriárkhák pedig irígységbôl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
10. És megszabadítá ôt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elôtt, Égyiptom királya elôtt, ki ôt Égyiptom fölé és az ô egész háza fölé kormányzóul állatá.
11. Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
12. Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elôször a mi atyáinkat.
13. És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
14. És József elküldvén, magához hívatá az ô atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbôl álló nemzetségét.
15. Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ô és a mi atyáink;
16. És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Åbrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
17. Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Åbrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,
18. Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
19. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
20. Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten elôtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
21. Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé ôt a saját fia gyanánt.
22. És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
23. Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.
24. És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
25. És azt gondolá, hogy az ô atyjafiai megértik, hogy az Isten az ô keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
26. Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté ôket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
27. De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá ôt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
28. Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
29. E beszédre aztán Mózes elfuta és lôn jövevény a Madián földén, a hol két fia születék.
30. És negyven esztendô elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az ùrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
31. Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson: Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lôn az ùrnak szava ô hozzá:
32. Én vagyok a te atyáidnak Istene, Åbrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémûlvén, nem meré megnézni.
33. Az ùr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ô fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy ôket megszabadítsam; most azért jôjj, elküldelek téged Égyiptomba.
35. Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.
36. Ez hozta ki ôket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az ùr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közûl, mint engem: azt hallgassátok.
38. Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélô angyallal és a mi atyáinkkal: ki élô ígéket vôn, hogy nékünk adja:
39. A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
40. Ezt mondván Åronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elôttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébôl kihozott, nem tudjuk, mi történt ô vele.
41. És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ô kezeik csinálmányaiban.
42. Az Isten pedig elfordula, és adá ôket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
43. Sôt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilonon túl.
44. A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
45. Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Jósuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiûzött az Isten a mi atyáink színe elôl, mind a Dávidnak napjaiig;
46. Ki kegyelmet talált az Isten elôtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.
47. Salamon építe pedig néki házat.
48. De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
49. A menny nékem ülôszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya: micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az ùr: vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
50. Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
51. Kemény nyakú és körûlmetéletlen szívû és fülû emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
52. A próféták közûl kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét; kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
53. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
54. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ô ellene.
55. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsôségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felôl,
56. És monda: ìmé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felôl állani.
57. Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
58. És kiûzvén a városon kivûl, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsôruháikat egy Saulus nevezetû ifjú lábaihoz rakták le.
59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60. Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.
| 
