Dániel, Chapter 12

1. És abban az idôben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idô lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az idôben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.    2. És sokan azok közûl, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.    3. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.    4. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be e könyvet a végsô idôig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.    5. És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettô álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik fúl a folyóvíz partján.    6. És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?    7. És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ô jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élôre, hogy ideig, idôkig és fél idôig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.    8. Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?    9. És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.    10. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közûl senki sem érti; de az értelmesek értik.    11. És az idôtôl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.    12. Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.    13. Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.