Dániel, Chapter 2

1. És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lôn az ô lelke, és álma félbeszakadt.    2. És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ô álmait; és bemenének azok, és állanak a király elé.    3. És monda nékik a király: Ålmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.    4. És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.    5. Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.    6. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tôlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.    7. Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ô szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.    8. Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idôt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.    9. Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felôletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idô múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.    10. Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.    11. Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elôtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.    12. E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.    13. És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt is és az ô társait, hogy megölettessenek.    14. Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testôrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.    15. Szóla és monda Arióknak, a király fôemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.    16. És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idôt, hogy megjelentse az értelmet a királynak.    17. Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ô társainak:    18. Hogy kérjenek az egek Istenétôl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ô társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.    19. Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Åldá akkor Dániel az egek Istenét.    20. Szóla Dániel, és monda: Åldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erô.    21. És ô változtatja meg az idôket és az idôknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.    22. º jel enti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!    23. Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erôt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, s mit kértünk tôled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!    24. Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé, és a megfejtést tudtára adom a királynak.    25. Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.    26. Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?    27. Felele Dániel a király elôtt, és monda: A titok, a melyrôl a király tudakozódék, a bölcsek, a varázslók, írástudók, jövendômondók meg nem jelenthetik a királynak;    28. De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ô tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:    29. Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felôl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.    30. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbôl, a mely bennem minden élô felett volna jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.    31. Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ô fényessége, elôtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.    32. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbôl, hasa és oldalai rézbôl,    33. Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbôl valának.    34. Nézed vala, a míg egy kô leszakada kéz érintése nélkûl, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.    35. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lônek, mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kô pedig, a mely leüté az állóképet, nagy hegygyé lôn, és betölté az egész földet.    36. Ez az álom, és értelmét is megmodjuk a királynak.    37. Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erôt és dicsôséget adott;    38. És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.    39. És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbôl való, a mely az egész földön uralkodik.    40. A negyedik birodalom pedig erôs lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.    41. Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbôl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébôl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.    42. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erôs, részint pedig törékeny lesz.    43. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.    44. És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.    45. Minthogy láttad, hogy a hegyrôl kô szakad vala le kéz érintése nélkûl, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.    46. Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.    47. Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ô az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentôje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!    48. Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elôljárójává tevé ôt.    49. És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.