Dániel, Chapter 5

1. Belsazár király nagy lakomát szerze az ô ezer fôemberének, és az ezer elôtt bort ivék.    2. Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elô az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ô atyja, a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ô fôemberei, az ô feleségei és az ô ágyasai.    3. Akkor elôhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ô fôemberei, az ô feleségei és az ô ágyasai.    4. Bort ivának, és dícsérék az arany-, ezüst, ércz-, vas-, fa- és kôisteneket.    5. Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.    6. Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ô gondolatai megháboríták ôt, és derekának inai megoldódának és az ô térdei egymáshoz verôdének.    7. Erôsen kiáltozék a király, hogy hozzák elô a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölôket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.    8. Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.    9. Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ô ábrázatja elváltozék rajta, és az ô fôemberei is megzavarodának.    10. A királyasszony a király és az ô fôembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!    11. Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölôk fejévé tôn; igen, a te atyád, a király;    12. Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elô Dániel, és ô megjelenti az értelmet.    13. Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli folyok fiai közûl való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?    14. És a ki felôl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?    15. Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.    16. De felôled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.    17. Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad: mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.    18. Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsôséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;    19. És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tôle; megölt, a kit akart, és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart, és megalázott, a kit akart;    20. De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ô birodalmának királyi székébôl, és dicsôségét elvevék tôle;    21. És az emberek fiai közûl kivetteték, és az ô szíve olyanná lôn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lôn az ô lakása, és fûvel etették ôt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.    22. És te, Belsazár, az ô fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.    23. Sôt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ô házának edényeit elôdbe hozták, és te és a te fôembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kôisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és elôtte minden te útad, nem dicsôítetted.    24. Azért küldetett ô általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.    25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!    26. Ez pedig e szavaknak az értelme. Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.    27. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.    28. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.    29. Akkor szóla Belsazár, és öltözteték Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felôle, hogy ô parancsol mint harmadik az országban.    30. Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.    31. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendôs korában.