Dániel, Chapter 7

1. Belsazárnak, a babiloni királynak elsô esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ô ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.    2. Szóla Dániel, és monda: Látám az én látomásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;    3. És négy nagy állat jöve fel a tengerbôl, egyik különbözô a másiktól.    4. Az elsô olyan, mint az oroszlán, és sas-szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrôl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.    5. És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!    6. Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.    7. Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivûl erôs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elôtte valának, és tíz szarva vala néki.    8. Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közûl kiszakasztaték ô elôtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.    9. Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égô tûz;    10. Tûzfolyam foly és jô vala ki az ô színe felôl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elôtte; ítélôk ülének le, és könyvek nyittatának meg.    11. Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ô teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre.    12. A többi állatoktól is elvéteték az ô hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték néki.    13. Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhôiben mint valami emberfia jôve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék ôt.    14. És ada néki hatalmat, dicsôséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ô hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ô országa meg nem rontatik.    15. Megrendülék én Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.    16. Oda menék egyhez az ott állók közûl, és bizonyosat kérék tôle mindezek felôl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:    17. Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.    18. De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.    19. Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felôl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkívûl rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.    20. A tíz szarv felôl is, a melyek a fején valának, és a felôl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elôle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.    21. Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyôzé ôket.    22. Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idô eljöve, és elvevék az országot a szentek.    23. ìgy szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.    24. A tíz szarv pedig ez: Ebbôl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elôbbiek, és három királyt fog megalázni.    25. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idôket és törvényt; és az ô kezébe adatnak ideig, idôkig és fél idôig.    26. De ítélôk ülnek és az ô hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.    27. Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levô országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ô országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.    28. Itt vége lôn e beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.