1. Felele Mózes és monda: De ôk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sôt azt mondják: nem jelent meg néked az ùr.
2. Az ùr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ô monda: Vesszô.
3. Vesd azt-úgymond-a földre. És veté azt a földre és lôn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elôle.
4. Monda pedig az ùr Mózesnek: Nyújtsd ki k ezedet és fogd meg a farkát! És kinyujtá kezét és megragadá azt, és vesszôvé lôn az ô kezében,
5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az ùr, az ô atyáik Istene, Åbrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6. És ismét monda néki az ùr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ô keze poklos vala, olyan mint a hó.
7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe, és kivevé azt kebelébôl és ímé ismét olyanná lôn mint teste.
8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsô jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbôl és öntsd a szárazra, és a víz. a mit a folyóvízbôl merítettél, vérré lesz a szárazon.
10. És monda Mózes az ùrnak: Kérlek Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elôttôl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
11. Az ùr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az ùr?
12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13. º pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14. És felgerjede az ùr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbôl való Åron? Tudom, hogy ô ékesenszóló és ímé ô ki is jô elôdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ô szívében.
15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ô szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16. És ô beszél majd helyetted a néphez és ô lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.
17. Ezt a vesszôt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18. És méne Mózes és visszatére az ô ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19. Az ùr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
20. És felvevé Mózes az ô feleségét és az ô fiait és felülteté ôket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21. És monda az ùr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elôtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ô szívét, és nem bocsátja el a népet.
22. Ezt mondd azért a Faraónak: ìgy szólt az ùr: Elsôszülött fiam az Izráel.
23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsôszülött fiadat.
24. És lôn az úton, egy szálláson, eleibe álla az ùr és meg akarja vala ôt ölni.
25. De Czippóra egy éles követ veve és lemetszé az ô fiának elôbôrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
27. Åronnak pedig monda az ùr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá ôt.
28. Mózes pedig elbeszélé Åronnak az ùr mindama szavait, melyekkel ôt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
29. És méne Mózes és Åron és egybegyûtjék Izráel fiainak minden véneit.
30. És elmondá Åron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az ùr Mózesnek és megcselekedé-a jeleket a nép szemei elôtt.
31. És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az ùr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborúlának.
| 
