Ezékiel, Chapter 21

1. És lôn az ùrnak beszéde hozzám, mondván:    2. Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!    3. És mondjad Izráel földjének: ìgy szól az ùr: ìmé, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyébôl, és kivágok belôled igazat és gonoszt.    4. Azért, hogy kivágjak belôled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébôl minden test ellen délrôl északig.    5. És megérti minden test, hogy én, az ùr vontam ki kardomat hüvelyébôl, mert belé többé vissza nem tér.    6. És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserûséggel nyögj szemök láttára.    7. És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerôtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. ìmé beteljesedett és meglett, ezt mondja az ùr Isten.    8. És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:    9. Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az ùr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!    10. Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e vesszeje megvet minden fát!    11. És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölônek kezébe.    12. Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.    13. Már megpróbáltatott. De hát ha a vesszô maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az ùr Isten!    14. Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettôs lesz a kard, most harmadszor; öldöklô kard az, a nagy öldöklô kard körûljárja ôket.    15. Hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!    16. Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elôre, tarts balra, a merre éled irányozva van.    17. Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, ùr szólottam.    18. És lôn az ùr beszéde hozzám, mondván:    19. És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jôjjön a babiloni király kardja; egy földrôl jôjjön ki mind a kettô; s egy kezet véss föl, a városba vezetô út fejénél vésd föl.    20. Utat csinálj, hogy jôjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körûlkerített Jeruzsálemre.    21. Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendôt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.    22. Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörô kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörô kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.    23. De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik Istentôl; ám º emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.    24. Ezokáért ezt mondja az ùr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midôn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.    25. És te elvetemedett, te gonosztevô, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:    26. ìgy szól az ùr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas és a magas alacsony!    27. Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jô az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!    28. És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az ùr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;    29. De mivel felôled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:    30. Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremttettél, származásod földjén ítéllek meg téged.    31. És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni.    32. A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az ùr szóltam.