Ezékiel, Chapter 3

1. És mondá nékem: Embernek fia! a mi elôtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.    2. Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.    3. És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belsô részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lôn az én számban, mint az édes méz.    4. És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.    5. Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvû néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.    6. Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak, és nehéz nyelvûek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ô hozzájok küldöttelek volna, ôk hallgatnának reád.    7. De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívû.    8. ìmé keménynyé tettem orczádat, a milyen az ô orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az ô homlokuk.    9. Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tûzkônél, tettem a te homlokodat; ne félj tôlök, és meg ne rettenj tekintetöktôl, mert pártos ház.    10. És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.    11. És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten, vagy hallják vagy nem.    12. És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Åldott az ùrnak dicsôsége az ô helyérôl.    13. És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.    14. És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az ùrnak keze pedig rajtam erôs vala.    15. És eljuték Tél-Åbibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ôk is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ô közöttök.    16. És lôn hét nap mulva az ùr szava hozzám, mondván:    17. Embernek fia! ôrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg ôket az én nevemben.    18. Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te ôt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ô gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevô az ô vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbôl kivánom meg.    19. De ha te megintetted a hitetlent, és ô meg nem tért hitetlenségébôl és gonosz útjáról: ô az ô vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.    20. És ha elfordul az igaz az ô igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ô meg fog halni; ha meg nem intetted ôt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedbôl kívánom meg.    21. Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ô nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.    22. És lôn ott az ùrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.    23. Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az ùrnak dicsôsége, hasonlatos ahhoz a dicsôséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.    24. És jöve belém a lélek, és állata engem a lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.    25. És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;    26. Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddôzô férfiú, mert ôk pártos ház.    27. Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: ìgy szól az ùr Isten: a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert ôk pártos ház.