Galatákhoz, Chapter 1

1. Pál, apostol (nem emberektôl, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta ôt a halálból;)    2. És a velem levô összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek.    3. Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentôl, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,    4. A ki adta önmagát a mi bûneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint,    5. A kinek dicsôség örökkön örökké! Åmen.    6. Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok:    7. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.    8. De ha szinte mi, avagy mennybôl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívûl, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.    9. A mint elôbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kivûl, a mit elfogadtatok, átok legyen.    10. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.    11. Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;    12. Mert én sem embertôl vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.    13. Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.    14. És felûlmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.    15. De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétôl fogva és elhívott az ô kegyelme által,    16. Hogy kijelentse az ô Fiát én bennem, hogy hirdessem ôt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,    17. Sem nem mentem Jeruzsálembe az elôttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.    18. Azután három esztendô mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.    19. Az apostolok közûl pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az ùr atyjafiát.    20. A miket pedig néktek írok, ímé Isten elôtt mondom, hogy nem hazudom.    21. Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.    22. Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levô keresztyén gyülekezetek elôtt;    23. Hanem csak hallották, hogy A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, melyet egykor pusztított.    24. És dicsôíték bennem az Istent.