1 Mózes, Chapter 34

1. Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.    2. És meglátá ôt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá ôt, és vele hála és erôszakot tesz vala rajta.    3. És ragaszkodék az ô lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.    4. Szóla pedig Sekhem Khámornak az ô atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.    5. És meghallá Jákób, hogy megszeplôsítette Dínát, az ô leányát, fiai pedig a mezôn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.    6. És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.    7. Mikor Jákób fiai megjövének a mezôrôl és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.    8. És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébôl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl,    9. És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,    10. És lakjatok velünk; a föld elôttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.    11. Sekhem is monda a Dína atyjának és az ô bátyjainak: Hadd találjak kedvet elôttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.    12. Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom a mint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségûl.    13. A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ô atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplôsítette Dínát az ô húgokat,    14. És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.    15. Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.    16. ìgy a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak veszszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;    17. Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.    18. És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.    19. Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.    20. Elméne azért Khámor és Sekhem az ô fia az ô városuk kapujába; és szólának az ô városuk férfiaival, mondván:    21. Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ô leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.    22. De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen ôk is körûl vannak metélkedve.    23. Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem míéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.    24. És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ô fiának mindenek, a kik az ô városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az ô városa kapuján kijár vala.    25. És lôn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.    26. Khámort, és az ô fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.    27. A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplôsítették vala az ô húgokat.    28. Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és mezôn vala, elvivék.    29. És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.    30. És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai elôtt, a Kananeusok és Perizeusok elôtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.    31. Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?