Zsidókhoz, Chapter 12

1. Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körûl, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezô bûnt, kitartással fussuk meg az elôttünk levô küzdô tért.    2. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezôjére Jézusra, a ki az elôtte levô öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.    3. Gondoljátok meg azért, hogy ô ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktôl, hogy el ne csüggedjetek, lelkeitekben elalélván.    4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen.    5. És elfeledkeztetek-é az intésrôl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az ùrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ô dorgál téged;    6. Mert a kit szeret az ùr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.    7. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?    8. Ha pedig fenyítés nélkûl valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.    9. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük ôket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk!    10. Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ô pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.    11. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.    12. Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,    13. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sôt inkább meggyógyuljon.    14. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkûl senki sem látja meg az Urat:    15. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétôl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertôztettessenek.    16. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsô szülöttségi jogát.    17. Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.    18. Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrû homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,    19. És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;    20. Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;    21. És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:    22. Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élô Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,    23. Az elsôszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,    24. És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Åbel vére.    25. Vígyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekbôl vagyon,    26. Kinek szava akkor, megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.    27. Az a még egyszer pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.    28. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszô módon kegyességgel és félelemmel.    29. Mert a mi Istenünk megemésztô tûz.