Hóseás, Chapter 13

1. Efraim szólott volt, rettegés; nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.    2. Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ô ezüstjökbôl, bálványokat az ô eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!    3. Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhô és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrôl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.    4. Pedig én vagyok az ùr, a te Istened Égyiptom földétôl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivûlem, és rajtam kivûl nincs más szabadító!    5. Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.    6. A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék; azért hát elfelejtkezének rólam.    7. De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy leselkedem az úton.    8. Rájok rohanok, mint a kölykétôl megfosztott medve, széttépem szívök borítóját, és felfalom ott ôket, mint egy nôstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét ôket!    9. Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítôd ellen.    10. Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felôl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!    11. Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!    12. Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ô bûne!    13. A szülôasszony kínjai lepik meg ôt; oktalan fiú ô, mert a kellô idôben nem jô ki anyjának méhébôl.    14. Megváltom ôket a Seol hatalmából! Megmentem ôket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elôlem.    15. Mert bár a testvérek közt ô a legv irágzóbb: feljô a keleti szél, az ùr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása; az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.    16. (14:1) Meglakol Samaira, mert daczolt az ô Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemôik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.