Hóseás, Chapter 2

1. (1:12) Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!    2. (2:1) Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ô, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ô bujaságát arczáról, és az ô paráznaságát emlôi közûl;    3. (2:2) Különben meztelenre vetkôztetem ôt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom ôt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm ôt szomjúsággal.    4. (2:3) Sôt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ôk is.    5. (2:4) Mert paráználkodott az ô anyjok; gyalázatba merült, a ki ôket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretôim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.    6. (2:5) Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.    7. (2:6) És szaladgál majd szeretôi után, de nem éri el ôket; és mikor keresi ôket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elôbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:    8. (2:7) Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ôk a Baálra költöttek.    9. (2:8) Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ô divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.    10. (2:9) És most feltárom az ô gyalázatát szeretôi elôtt, és senki sem szabadítja ôt ki az én kezembôl.    11. (2:10) És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.    12. (2:11) És elpusztítom szôlejét és fügefáját, a melyekrôl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretôim adtak nékem, és erdôvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg ôket.    13. (2:12) És megbüntetem ôt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretôi után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az ùr.    14. (2:13) Azért ímé csalogatom ôt, és elviszem ôt a pusztába, és szívére beszélek.    15. (2:14) És onnan adom meg néki az ô szôlôjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.    16. (2:15) És azon a napon, ezt mondja az ùr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.    17. (2:16) És kiveszítem az ô szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.    18. (2:17) És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrôl, és bátorságos lakozást adok nékik.    19. (2:18) És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.    20. (2:19) Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.    21. (2:20) És azon a napon meghallgatom, azt mondja az ùr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;    22. (2:21) A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.    23. (2:22) És bevetem ôt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ô pedig ezt mondja: Én Istenem!